Következő állomás: Római birodalom

Az ékszerkészítést a császárkorban is nagyban befolyásolta az, hogy a milyen az anyaga. Az ékszerek anyagukat tekintve készülhettek aranyból, ezüstből, de a szegényebb réteg ékszereihez a vasat is felhasználhatták.

A magasabb társadalmi rétegek legkedveltebb ékszerei aranyból készültek. Ez annak volt köszönhető, hogy az arany értékálló fém volt, illetve a kopásállósága is kiemelkedő volt.

Kövek, drágakövek

Az ékszerkészítő mesterek szívesen használtak különböző köveket és drágaköveket is. A császárkorban jutottak el Rómába a görög ékszerkészítők munkái, és ez természetesen hatással volt az ő ékszerkészítésükre is.Az etruszkok közvetítésével került például a zafír a birodalom területére. Egyiptomtól pedig a smaragd használatát vette át a római ékszerkészítés. Szintén a császárkorban tűnt fel a gyémánt is.
A különböző kövek használata azért is volt népszerű, mert felhasználásuk kevesebb munkával járt, mint például az arany ékszereké, viszont legalább olyan népszerűek voltak. Kedvelt drágakő volt, a már említett smaragdon és zafíron kívül a topáz, az ametiszt, aquamarin, a gránát és a topáz.


Természetesen ezeknek is megvolt a kevésbé értékes verziója. Az alacsonyabb társadalmi helyzetű emberek előszeretettel használtak festett üvegből vagy színes kövekből készített ékszereket. Az üveg ékszerek egyik fajtáját a kámea üvegből készített fülbevalók és medálok alkották. A kámea üveg ékszereket nehéz volt előállítani, a munka időigényes volt és bonyolult, éppen ezért magas volt az értékük.

A gyöngyöt a gyémánt után a legértékesebb kőnek tartották. Előszeretettel készítettek belőle ékszereket, hiszen a gyöngy a fiatalság és az ártatlanság szimbóluma volt. Éppen drágasága volt az, amely miatt státusz szimbólummá vált.

Share this post