II. világháború az ékszerek világában

A ’40-es évek divatékszereit „koktél ékszereknek” is nevezzük, mivel a témák és ötletek izgalmas keverékét alkották. A koktél ékszerek a háborút követő szociális, gazdasági és politikai felfordulás közepette keletkeztek. Megjelent a független, dolgozó nők tömege és a pénzügyi nehézségek az eladdig vagyonosabb nőket is a takarékosabb megoldások felé terelték, stílusbeli kompromisszumok nélkül.

A művészi ékszerkészítésben is jócskán visszaesett gyémánt és a platina felhasználása. Inkább kevés mennyiségű aranyat munkáltak meg ügyesen úgy, hogy többnek látsszék. Alapanyagként a fém hulladékokat is felhasználták. Természetesen a II. Világháború nagy visszaesést okozott az ékszerészetben. A műhelyeket lerombolták, az eszközöket elkobozták, a mesterek közül sokat pedig a háborúban használatos precíziós műszerek készítésébe vontak be. Azon kevesek, akik képesek voltak újra kezdeni – pl. Cartier, Boucheron, Van Cleef & Arpels – éveken keresztül szenvedtek az alapanyagok hiányától. Az Egyesült Államok, illetve az európai ékszerházak amerikai leányvállalatainak ékszer művészetét jóval kevésbé érintette a háború. Olaszországban ezekben az években a Bulgari vitte a prímet a koktél ékszerek terén, Svájcban pedig a vezető óragyártók készítettek hasonló stílusú karórákat. Az ’50-es évekre ismét kettévált az ékszerészet: a híres ékszerházak drágakövekkel borított luxus jellegű, de ugyanakkor a közízlésnek megfelelni kívánó ékszereire és a kisebb műhelyek által, olcsóbb alapanyagokból való, de egyedileg tervezett és művészi stílusú darabokra. A luxus ékszerek a fehér, a gyémánt és a mozgás bűvöletében készültek, többféle formájú és vágású gyémántot kombináltak össze cikornyás, tekervényes, örvénylő, legyezőszerű és vízesés jellegű mintázatok megjelenítésére. A gyémánt mellett az ékszerházak szívesen és gyakran használták még a korallt és a lazúr követ is.

forrás: uvegpalota.hu, fotók: Tiffany & co

Share this post