A gyémánt keletkezése

A gyémánt a termés elemek osztályán belüli szén csoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő.

Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a legkeményebb természetben előforduló ásvány. A természetes gyémánt képződése nagyon speciális feltételeket igényel. A gyémánt nagy nyomáson (4500-6000 MPa) képződik magas széntartalmú anyagokból átlagosan 900-1300 °C közötti hőmérséklet-tartományban. Ezen feltételek a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszférikus köpenyrészben (a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka) adottak, illetve meteorit becsapódások helyén, ahol a becsapódás során fellépő nagy hő és nyomás segíti a képződést. A felszínre került gyémántok általában 1-3,3 milliárd évesek.

 

volcano

Gyémántok felszínre kerülése

A gyémántokat tartalmazó anyagok rendszerint olyan vulkáni kitörések során kerülnek a felszínre, melyek magma fészke 150 km-nél mélyebben van. A gyémánt e csatornák kitöltési anyagában található. Nem minden kürtő anyagában található gyémánt, sőt csak nagyon kevés kürtő anyagában található kitermelésre érdemes mennyiség. Nem maga a magma tartalmazza a gyémántkristályokat, hanem a magmában megszilárdult kőzetdarabok. A kürtőkben lehűlő magma általában kimberlites vagy lamproitos. A gyémántokat tartalmazó kimberlit lelőhelyeket blue ground-nak (kék föld) nevezik a mélyben szerpentinesedett kőzetek miatt, vagy yellow ground-nak (sárga föld), a felszíni rétegek agyagosodása és részleges oxidációja miatt.
Másodlagos lelőhelyek közé tartoznak mindazon területek, melyekre a gyémántkristályok a víz és szél hatása eredményeként elmozdulnak. Ezen gyémántkristályokat burkoló kimberlites kőzetek rendszerint e szállítás során erodálódnak. A leggyakoribb másodlagos lelőhelyek a folyók medrei, földtörténeti partszakaszok, ritkább esetben gleccserek völgye (például: Wisconsin, Indiana).

Share this post